Candy Candy 6. rész

Első kötet vége

Nemsokára folytatom a második kötettel!





Candy Candy - Első kötet hatodik fele (ugyanaz amit a képekben be van szerkesztve, de úgy gondoltam, hogy lehet némelyik nem látszik olyan jól és láttam, hogy elkövettem néhány hibát)

Anthony: Ah, Candy! Itt vagy!

Hol voltál ennyi időn keresztül?

Candy: A csodák országában voltam…

Anthony: Ne tréfálj velem..

Candy: Anthony megütött

Anthony: Ohh!

Aggódtam

Candy: Anthony megütött

Anthony aggódót miattam… miattam…

Alistair: Candy!

Archi: Tényleg Candy az!

Alistair: De hol voltál? Kerestünk!

Archi: Igaz!

Candy: Archibald! Alistair… ti is?

Alistair: Visszatérsz a Legrandékhoz?

Candy: Igen, bocsánatot kell kérjek, hogy így elszaladtam!

Alistair: Akarod, hogy elkísérjünk?

Archi: Nem lesz könnyű!

Candy: Köszönöm, de egyedül kell menjek!

Meg vagyok szokva, hogy bocsánatot kell kérjek. Állandóan bocsánatot kellett kérjek a Pony otthonában is.

Alistair: Haha, akkor tényleg már megszoktad. Jaj

Archi: Miért viccelődsz Alistair? Ez komoly!

Alistair: Bocs!

Aggódom érte…

Különben Anthony miért volt dühös?

Archi: Hát…

Alostair: Csak azt mondta, hogy Candy itt van

Archi: Nem örült neki, hogy megtalálta Candyt…?

Elisa: Ni csak, ez a lány visszajött!

Milyen szemtelen ez az árva!

Neil: Hogyan merészelsz visszajönni…

Candy: Bocsásatok meg, hogy a tegnap elszaladtam.

Remélem, hogy nem marad nyom az arcán.

De… szégyen, hogy egy lány vert meg!

Neil: Te! Ezúttal valóban vissza fognak küldeni!

Elisa: Így van, kifelé!

Legrand asszony: Igazuk van, Candy!

Szeretném, hogy minél hamarább elmenj.

Különbem az ittléted nem tesz jót a gyermekeimnek…

Megengedem, hogy itt maradj, míg másik munkát találsz magadnak.

De ahogyan találsz el is kell menjél azonnal.

Gyertek gyerekek!

Candy: Nem is volt időm, hogy valamit mondjak…

Míg találok, egy új munkát… egy új munkát…

Egy új munkát…

Vajon hová fog mist küldeni…

Annie hajpántja

Annie, rám gondoltál. Nagyon bátor voltál, hogy eljöttél egész az istállóig.

Köszönöm Annie, kérni fogom az Istent, hogy legalább te legyél boldog

Archi: Egy ajándék számodra!

Candy: Oh, Archibald!

Archi: Alistair egy furcsa ajándékot fog adni neked, de te ne fogad el, rendben?

Candy: ?!

Alistair: Hogy is van ez, hogy furcsa ajándék? De kétszínű vagy!

Archi: Oops! Itt voltál…

Alistair: Neked gyártottam, Candy! Vedd fel!

Candy: Mi ez?

Alistair: Egy esernyőhátitáska!

Mert a múltkor elképzeltelek, hogy sok csomagod lesz, és sokat kell cipeljél.

Itt van, nagyon könnyű!

Csak a hátadra kell tenni és megnyomni a gombot.

Akkor az esernyő kinyílik.

Nem értem miért nem…

Mégis működik, egy zseni vagyok!

Ugye, hogy praktikus?

Így cipelhetsz dolgokat anélkül, hogy megázzál.

Archi: Ez praktikus?! Ne viccelj!

Biztos vagyok benne, hogy Candy megsérülhet, amikor ki akarja nyitni.

Candy: Köszönöm… nagyon boldoggá tesz, hogy gondoltál rám.

Alistair: De Candy, talán nem sírsz?

Lehetséges, hogy visszaküldik…

Candy: De azt hiszem, nem fogok nagyon messzi elmenni

Archi: Én is azt hiszem, és az a legjobb

Alistair: Akárhogy, bármerre is mennél, Candy jobb lesz, mint a Legrand család háza…

Archi: De akárhova is menne szegényke… cseléd lesz…

Alistair: Jaj, Istenem! Nem bírom már elviselni, hogy így lássam.

Anthony: Tökéletes lenne, ha örökbe fogadná a családunk.

Archi: Ebben az esetben, Candy szép ruhákat viselne és én minden bálra elvinném

Alistair: Ne is álmodj róla! Ő velem maradna, és segítene a találmányaimmal

Anthony: …

Alistair: Anthony, miért mosolyogsz így?

Anthony: Mert én elképzeltem, hogy velem fog rózsákat létrehozni.

Minden nap ugyanazt a farmert venné fel. És a mosolya elbűvölne minden nap.

Elképzelhetünk akármit, de ő soha lehetne az André család tagja…

Akárhová is menne, cseléd fog maradni… állandóan csak dolgozni fog, reggeltől estig

… dolgozni…

Candy: Déli szél van. Remélem, hogy Albert úr házáig ér…

Kedves Albert úr, ez az első és több mint valószínű, hogy az utolsó levél, amit írni fogok.

Végül el fognak küldeni innen, de megengedték, hogy itt maradhassak, míg egy új munkahelyet találok.

Nem hiszem, hogy sok időbe fog telni…

Vigyázz az állatokra és mindenek előtt vigyázz magadra, hogy ne lássanak meg.

Ne aggódj miattam…

Üdvözlöm Puppetet… viszlát Candytól.

Lehet, hogy elfelejtettem bezárni az istálló ajtóját.

Anthony….

Anthony: … szia, Candy…

Hirtelen kedvem van lovagolni. Velem akarsz jönni, Candy?

Candy: Persze…

Anthony: Bócsás meg… hogy megütöttelek a múltkor

Candy: Nincs semmi baj…

Anthony: Fogódzkodj jól, az erdőn keresztül fogunk lovagolni.

Candy: Anthony… Anthony… Hallod, ahogyan a szívem dobban? Olyan erősen olyan gyorsan…

Hallom, ahogyan a szél, fuj…

Szeretlek, szeretlek…

Anthony…

Hallom a hangodat a szélben…

Ha Anthony szeretne…

Anthony: Candy, ha elgondolkodsz, le fogsz esni a lóról…

Candy: Ne aggódj, én vigyázom magamra

Nem akarok eltávolodni Anthonytól…

Ha csak ez a séta öröké való lenne.

Bárcsak sose telne el…

Köszönöm, Anthony, csodás volt

Tudod, „Édes Candyt” egy vázába ültettem, remélem ki fog virágozni…

Anthony: Persze…

Candy: Jó estét, Anthony!

Anthony: Candy…

Csodás lenne, ha együtt élhetnénk

De…

Nem bírom meggyőzni őket, hogy a családom örök befogadjon

Tudod, mindegyikünk próbálta meggyőzni Elroy nénit, de nem fogjál megtenni, míg egy cseléd vagy…

De…

Elisa:  Candy el fogom érni, hogy menj el innen minél előbb

Legrand asszony: Figyeljétek a ma esti bálra…

Tudjátok pontosan, hogy Elroy néni nagyon szigorú

Legrand asszony: Elisa nem láttad a smaragd brossomat?

Elisa: Nem! De én nem találom a karkötőmet.

Legrand asszony: Érdekes, az asztalra tettem őket…

Neil: Anyu, anyu…

Elroy néni kocsija nemsokára ide ér.

Elisa: Tényleg? Mond Anthony itt jött?

Neil: Dehogy, az öreg néni egyedül jött

Elisa: De kár, annyira szerettem volna, hogy Anthony jöjjön…

Legrand asszony: Isten hozta, Elroy néni

Elroy néni: Mi történt veletek?

Legrand asszony: Hát… nem találom a brosst, amit nekem ajándékozott

Elisa: Én meg a gyöngy karkötőmet!

Elroy néni: De fura…

Neil: Anyu…

Anyu…

Megtaláltam a brosst és a karkötőt! Ni!

Legrand asszony: Pedig én kerestem… hol találtad meg?

Neil: Az istállóban… ahol Candy!

Lehet, hogy mást is ellopot!

Elroy néni: Nem kellett volna ilyen cselédeket felvenni.

Legrand asszony: Megyek megnézni!

Candy: Ez elég kell legyen!

Miért vágnak ilyen pofát?!

Legrand asszony: Candy, meg kell nézek valamit az istállóban.

Candy: De, mi?

Legrand asszony: Neil, Elisa, nyissátok ki gyorsan a fiókokat, akarom tudni…

Candy: Várjarok! Mikor azt mondtátok, hogy meg akartok nézni valamit…

A dolgaimról beszéltetek… az én dolgaimról!

Álljatok le!

Nem engedem meg, hogy a dolgaim között kutasatok

Elisa: Mit gondolsz…

Nem kell engedélyt kérni egy tolvajtól!

Candy: Mi? Én tolvaj?

Elisa: És ez! Talán nem az én ruháim? Látod, anyu, Candy egy tolvaj!

Neil: Anyu, a gyűrűd!

Candy: Mi? De én nem tudom honnan került ez ide!

Elisa: Nahát és ez? Annie hajpántja!

Neil: Igaz, ez Annié

Legrand asszony: Én… már nem is tudom, mit mondjak. De rossz ez a lány…

Elroy néni: Ezért nem szeretem az árvákat

Candy: Hallgassatok meg, én nem tudom honnan kerültek elő azok a dolgok! Nem is tudom elképzelni…

… de nem én loptam el! Esküszöm!

Legrand asszony: Elegem van Candy! Holnap el fogsz menni! Nem akarlak már látni!

Candy: Nem akarok elmenni… Míg azt hiszem, hogy egy tolvaj vagyok.

Legrand asszony: Munkásokat keresnek Mexikóba de… Mert nagyon messze van és nagyon fárasztó emiatt nem akartalak elküldeni.

De már eldöntöttem, el foglak küldeni Mexikóba. Egy olyan lány, mint te meg kell értse mi is a szenvedés!

Candy: Mexikóba…

De nagyon messze van!