Első kötet vége
Nemsokára folytatom a második kötettel!
Candy Candy - Első kötet hatodik fele (ugyanaz amit a képekben be van szerkesztve, de úgy gondoltam, hogy lehet némelyik nem látszik olyan jól és láttam, hogy elkövettem néhány hibát)
Candy Candy - Első kötet hatodik fele (ugyanaz amit a képekben be van szerkesztve, de úgy gondoltam, hogy lehet némelyik nem látszik olyan jól és láttam, hogy elkövettem néhány hibát)
Anthony: Ah,
Candy! Itt vagy!
Hol voltál ennyi
időn keresztül?
Candy: A csodák
országában voltam…
Anthony: Ne
tréfálj velem..
Candy: Anthony
megütött
Anthony: Ohh!
Aggódtam
Candy: Anthony megütött
Anthony aggódót miattam… miattam…
Alistair: Candy!
Archi: Tényleg
Candy az!
Alistair: De hol
voltál? Kerestünk!
Archi: Igaz!
Candy:
Archibald! Alistair… ti is?
Alistair:
Visszatérsz a Legrandékhoz?
Candy: Igen,
bocsánatot kell kérjek, hogy így elszaladtam!
Alistair:
Akarod, hogy elkísérjünk?
Archi: Nem lesz
könnyű!
Candy: Köszönöm,
de egyedül kell menjek!
Meg vagyok
szokva, hogy bocsánatot kell kérjek. Állandóan bocsánatot kellett kérjek a Pony
otthonában is.
Alistair: Haha,
akkor tényleg már megszoktad. Jaj
Archi: Miért
viccelődsz Alistair? Ez komoly!
Alistair: Bocs!
Aggódom érte…
Különben Anthony
miért volt dühös?
Archi: Hát…
Alostair: Csak
azt mondta, hogy Candy itt van
Archi: Nem örült
neki, hogy megtalálta Candyt…?
Elisa: Ni csak,
ez a lány visszajött!
Milyen szemtelen
ez az árva!
Neil: Hogyan
merészelsz visszajönni…
Candy:
Bocsásatok meg, hogy a tegnap elszaladtam.
Remélem, hogy
nem marad nyom az arcán.
De… szégyen,
hogy egy lány vert meg!
Neil: Te!
Ezúttal valóban vissza fognak küldeni!
Elisa: Így van,
kifelé!
Legrand asszony:
Igazuk van, Candy!
Szeretném, hogy
minél hamarább elmenj.
Különbem az
ittléted nem tesz jót a gyermekeimnek…
Megengedem, hogy
itt maradj, míg másik munkát találsz magadnak.
De ahogyan
találsz el is kell menjél azonnal.
Gyertek
gyerekek!
Candy: Nem is volt időm, hogy valamit mondjak…
Míg találok, egy új munkát… egy új munkát…
Egy új munkát…
Vajon hová fog mist küldeni…
Annie hajpántja
Annie, rám gondoltál. Nagyon bátor voltál, hogy
eljöttél egész az istállóig.
Köszönöm Annie, kérni fogom az Istent, hogy
legalább te legyél boldog
Archi: Egy
ajándék számodra!
Candy: Oh,
Archibald!
Archi: Alistair
egy furcsa ajándékot fog adni neked, de te ne fogad el, rendben?
Candy: ?!
Alistair: Hogy
is van ez, hogy furcsa ajándék? De kétszínű vagy!
Archi: Oops! Itt
voltál…
Alistair: Neked
gyártottam, Candy! Vedd fel!
Candy: Mi ez?
Alistair: Egy
esernyőhátitáska!
Mert a múltkor
elképzeltelek, hogy sok csomagod lesz, és sokat kell cipeljél.
Itt van, nagyon
könnyű!
Csak a hátadra
kell tenni és megnyomni a gombot.
Akkor az esernyő
kinyílik.
Nem értem miért
nem…
Mégis működik,
egy zseni vagyok!
Ugye, hogy praktikus?
Így cipelhetsz
dolgokat anélkül, hogy megázzál.
Archi: Ez
praktikus?! Ne viccelj!
Biztos vagyok
benne, hogy Candy megsérülhet, amikor ki akarja nyitni.
Candy: Köszönöm…
nagyon boldoggá tesz, hogy gondoltál rám.
Alistair: De
Candy, talán nem sírsz?
Lehetséges, hogy visszaküldik…
Candy: De azt
hiszem, nem fogok nagyon messzi elmenni
Archi: Én is azt
hiszem, és az a legjobb
Alistair:
Akárhogy, bármerre is mennél, Candy jobb lesz, mint a Legrand család háza…
Archi: De
akárhova is menne szegényke… cseléd lesz…
Alistair: Jaj,
Istenem! Nem bírom már elviselni, hogy így lássam.
Anthony:
Tökéletes lenne, ha örökbe fogadná a családunk.
Archi: Ebben az
esetben, Candy szép ruhákat viselne és én minden bálra elvinném
Alistair: Ne is
álmodj róla! Ő velem maradna, és segítene a találmányaimmal
Anthony: …
Alistair:
Anthony, miért mosolyogsz így?
Anthony: Mert én
elképzeltem, hogy velem fog rózsákat létrehozni.
Minden nap
ugyanazt a farmert venné fel. És a mosolya elbűvölne minden nap.
Elképzelhetünk
akármit, de ő soha lehetne az André család tagja…
Akárhová is menne, cseléd fog maradni… állandóan
csak dolgozni fog, reggeltől estig
… dolgozni…
Candy: Déli szél van. Remélem, hogy Albert úr
házáig ér…
Kedves Albert úr, ez az első és több mint
valószínű, hogy az utolsó levél, amit írni fogok.
Végül el fognak küldeni innen, de megengedték,
hogy itt maradhassak, míg egy új munkahelyet találok.
Nem hiszem, hogy sok időbe fog telni…
Vigyázz az állatokra és mindenek előtt vigyázz
magadra, hogy ne lássanak meg.
Ne aggódj miattam…
Üdvözlöm Puppetet… viszlát Candytól.
Lehet, hogy elfelejtettem bezárni az istálló
ajtóját.
Anthony….
Anthony: … szia,
Candy…
Hirtelen kedvem
van lovagolni. Velem akarsz jönni, Candy?
Candy: Persze…
Anthony: Bócsás
meg… hogy megütöttelek a múltkor
Candy: Nincs
semmi baj…
Anthony: Fogódzkodj
jól, az erdőn keresztül fogunk lovagolni.
Candy: Anthony… Anthony… Hallod, ahogyan a szívem
dobban? Olyan erősen olyan gyorsan…
Hallom, ahogyan a szél, fuj…
Szeretlek, szeretlek…
Anthony…
Hallom a hangodat a szélben…
Ha Anthony szeretne…
Anthony: Candy,
ha elgondolkodsz, le fogsz esni a lóról…
Candy: Ne
aggódj, én vigyázom magamra
Nem akarok eltávolodni Anthonytól…
Ha csak ez a séta öröké való lenne.
Bárcsak sose telne el…
Köszönöm,
Anthony, csodás volt
Tudod, „Édes Candyt”
egy vázába ültettem, remélem ki fog virágozni…
Anthony: Persze…
Candy: Jó estét,
Anthony!
Anthony: Candy…
Csodás lenne, ha együtt élhetnénk
De…
Nem bírom meggyőzni őket, hogy a családom örök
befogadjon
Tudod, mindegyikünk próbálta meggyőzni Elroy nénit,
de nem fogjál megtenni, míg egy cseléd vagy…
De…
Elisa: Candy el fogom érni, hogy menj el innen minél
előbb
Legrand asszony:
Figyeljétek a ma esti bálra…
Tudjátok
pontosan, hogy Elroy néni nagyon szigorú
Legrand asszony:
Elisa nem láttad a smaragd brossomat?
Elisa: Nem! De
én nem találom a karkötőmet.
Legrand asszony:
Érdekes, az asztalra tettem őket…
Neil: Anyu,
anyu…
Elroy néni
kocsija nemsokára ide ér.
Elisa: Tényleg?
Mond Anthony itt jött?
Neil: Dehogy, az
öreg néni egyedül jött
Elisa: De kár, annyira
szerettem volna, hogy Anthony jöjjön…
Legrand asszony:
Isten hozta, Elroy néni
Elroy néni: Mi
történt veletek?
Legrand asszony:
Hát… nem találom a brosst, amit nekem ajándékozott
Elisa: Én meg a
gyöngy karkötőmet!
Elroy néni: De
fura…
Neil: Anyu…
Anyu…
Megtaláltam a
brosst és a karkötőt! Ni!
Legrand asszony:
Pedig én kerestem… hol találtad meg?
Neil: Az
istállóban… ahol Candy!
Lehet, hogy mást
is ellopot!
Elroy néni: Nem
kellett volna ilyen cselédeket felvenni.
Legrand asszony:
Megyek megnézni!
Candy: Ez elég
kell legyen!
Miért vágnak
ilyen pofát?!
Legrand asszony:
Candy, meg kell nézek valamit az istállóban.
Candy: De, mi?
Legrand asszony:
Neil, Elisa, nyissátok ki gyorsan a fiókokat, akarom tudni…
Candy: Várjarok!
Mikor azt mondtátok, hogy meg akartok nézni valamit…
A dolgaimról
beszéltetek… az én dolgaimról!
Álljatok le!
Nem engedem meg,
hogy a dolgaim között kutasatok
Elisa: Mit
gondolsz…
Nem kell engedélyt
kérni egy tolvajtól!
Candy: Mi? Én
tolvaj?
Elisa: És ez! Talán
nem az én ruháim? Látod, anyu, Candy egy tolvaj!
Neil: Anyu, a
gyűrűd!
Candy: Mi? De én
nem tudom honnan került ez ide!
Elisa: Nahát és
ez? Annie hajpántja!
Neil: Igaz, ez
Annié
Legrand asszony:
Én… már nem is tudom, mit mondjak. De rossz ez a lány…
Elroy néni:
Ezért nem szeretem az árvákat
Candy: Hallgassatok
meg, én nem tudom honnan kerültek elő azok a dolgok! Nem is tudom elképzelni…
… de nem én
loptam el! Esküszöm!
Legrand asszony:
Elegem van Candy! Holnap el fogsz menni! Nem akarlak már látni!
Candy: Nem
akarok elmenni… Míg azt hiszem, hogy egy tolvaj vagyok.
Legrand asszony:
Munkásokat keresnek Mexikóba de… Mert nagyon messze van és nagyon fárasztó
emiatt nem akartalak elküldeni.
De már eldöntöttem,
el foglak küldeni Mexikóba. Egy olyan lány, mint te meg kell értse mi is a
szenvedés!
Candy: Mexikóba…
De nagyon messze van!
